Valyon..(2014.november 10.)

Valyon mi értelme van gondolkodni?
Mi értelme mindig az őrületbe kergetni önmagunkat?
Egyszerűbb lenne, ha az agyunk nem pörögne folyton.
Felesleges kételyek, felesleges gondok.

Boldog vagyok, de valami hiányzik..
Keresek, de nem találok..
Nem találom a kulcsot az őszinte mosolyom felé..
Elhagytam, de nem tudom hol..

Szeretném azt hinni, hogy minden rendben,
Mindig is jól forgattam a lapokat a kezemben,
De Joker helyett egyszerű kártyákat osztottam..
Egyszerű döntések, egyszerű érzések..

De vonzódom a mágiához, a varázslathoz,
Izgalommal teli életemhez,
Ami megvan, de mégsem teljes.
Kérlek hiány! Ments meg..
Szabadíts fel, hozd vissza a szárnyaim..!

Kíváncsiság (október 15. ).

Kíváncsiság

A tudás hatalma mámorító,
még sem szívhatjuk magunkba mindazt, ami jó.
Sokakért eljött már a kaszás,
mert bekopogtattak a végzet ajtaján.
Megkísérelték ezt a bűncselekményt,
mert kecsegtető volt ez az élmény.

Hatalmas az emberi kíváncsiság,
sokszor katasztrófához vezet eme felfogás,
de a természetünk szereti a kihívást.
Minden sarkon a veszély vár,
de inkább átküzdöm és megtanulom a hibázást,
minthogy értelmetlen fejjel vigyen el a halál.

(Zentai Renáta Zsuzsanna)

Nővéremnek 2014.09.10.

Elérkezett az a pillanat, hogy betöltötted a 19. életévedet. Nemrég még a 18.-on csodálkoztam, de az is már eltelt. Lassan rá kell jönnöm, hogy minél gyorsabban növekedünk felfele. Egyre öregebbek vagyunk, de a mögöttünk hagyott éveket sosem feledem el. Egy kis időre külön válunk, de remélem megmarad a barátságunk emellett pedig az, hogy a nővérem vagy. Remélem most már többet fogunk kommunikálni facebookon vagy telefonon míg távol vagy, mert kíváncsi vagyok minden részletre, ami veled történik. Igen belépsz az egyetemi világba. Mennyit álmodoztunk róla és te végre eljutottál odáig. Gondoltad volna, hogy ilyen hamar bekövetkezik? Hát én nem. Nem olyan régen a Barbie-ainkkal, a hörcsögeinkkel játszadoztunk. A hajadat húztam vagy ritka esetben pusziltalak. Mennyiszer eljátszottad, hogy te meghaltál és én bármennyire is biztos voltam abban, hogy élsz, akkor is sírva fakadtam. Annyira szerettelek, szeretlek, hogy már csak a gondolata annak, hogy elveszítelek, az is könnyeket hoz a szemembe. Folyton anyáskodtál felettem, de tulajdonképpen inkább, minthogy azt lássam, hogy nem szeretsz. Sokszor kihasználtad, hogy te vagy az életembe az egyik legfontosabb, ezáltal az is, aki a legjobban fel tud húzni, vagy meg tud bántani. Ha úgy volt mindig kiálltunk egymás mellett, sokan mondták már rólunk, hogy milyen jó testvérek vagyunk. Hát vannak szempontok aminél teljesen igaz, de veszekedni is szoktunk. Nem látszik a korkülönbség, valahogy már rég utol értelek a korral külsőleg, akár belsőleg is. De igazán sosem fogunk felnőni.Mindig is ott lesz a gyermekkori csillogás a szemünkben. Egy komoly irányba vetted az utad, de biztosan megállod a helyed majd. Én hiszek benned és mindig is büszke voltam arra, hogy milyen okos, kreatív, ügyes, komoly és szórakoztató a nővérem. Nőj fel jobban és változz nyugodtan, de a rengeteg jó tulajdonságaidat sose feledd el és van egy dolog, ami örökre maradjon meg benned. A húgod vagyok és melletted állok jóban a rosszban, de főként Nagyon Szeretlek! A tested változik, de a lelkünk marad! Egymás nélkül sok mindent nem érnénk el. Becsülni kell, hogy olyan csodában részesülhettünk, hogy testvérek lehettünk/lehetünk!

Mostani gondolatok.. (2014.07.14)

Mit sem ér a szavad, ha nem vagy szerelmes,
Elhitetheted velem, hogy mennyire fontos vagyok neked,
De ha viszonozom és te tétlenkedve állsz,
Akkor nem is értem, hogy tőlem mit vársz,
Szeretnék bízni benned, de így nem igazán lehet,
Várom a kiteljesülést, bár még nálam sem érkezett meg.

Hiába dobálózom a szavakkal, ha én sem vagyok letisztázva magammal,
Igen bonyolult egy lány vagyok,
Néha érzéketlen, olykor pedig esetlen.
Nem tudom, hogy mit akarok, és ezzel előjöttek a gondok,
De azt tudom, hogy nélküled nem látom a világot.

Nem érzem teljesen magaménak a helyzetet,
Még mindig a szabadság szárnyát élvezem,
De már az épsége kopásban van,
Olykor hiányzik, és van hogy nem,
De ha végleg eltörött akkor a földön melletted érkezem meg.

Bizonytalan vagyok, hogy várom-e ezt a pillanatot,
De abban biztos vagyok, hogy sokkal könnyebb veled, mint nélküled.
Igen félek, félek attól, hogy csalódok valamiben, valakiben.
Kívül erős, belül pedig összetört a lelkem,
Nem lesz könnyű begyógyítani a sebeimet,
Bár ezzel már küzdöm egy jó ideje.
Kérdés van-e vállalkozó erre a szerepre,
Kérdés van-e bizalmam beengedni őt ebbe a körbe?

Magam sem értem.. (2014.05.10.)

Magam sem értem..

Elvesztettem valamit. Így érzek csak hát nem tudom, hogy mit. 

Kinézek a sötét ablakon és segítségre várok, de nem kapok. 

Egy parányi fényt keresek, ami utat vagy célt mutatna. 

Bárcsak rájönnék, hogy mi hiányzik. Legyen az egy töredék a szívemből 

vagy éppenséggel egy drága kő. Mit számít az, hogy szilárd vagy levegő. 

Egy leheletnyi szellő. Egy mondat vagy szó és hozzá egy megtestesítő. 

Egyszerre érzelem és értelem bomlik szét bennem. 

Kérdés, hogy hogyan egyesül ez a testemben s lelkemben. 

Vajon lesz-e elég hely mindkét fogalom számára? 

Az ember ilyenkor kerül választás elé. 

A szíve szerint cselekedjen vagy a józan ész játszik most épp szerepet? 

De igazából hogyha nem tudja mit kezdjen magával, akkor ez az egész mit sem ér.

Csak viszi az áramlat egy bizonyos irányzat felé.

'Új személy..' (2014.04.26.)

'Új személy..'

'Van amikor nem mi választjuk meg, hogy kivel, hol és mikor lépünk bármiféle kapcsolatba. Az embereket ide-oda dobálja a sors. Nem feltétlen jó, de nem is lehet rossz az új ismeretség. Különös eme elmélet. Hisz tudjuk, hogy kockáztatni kell, ha afelé lépünk, hogy megismerkedünk valakivel.De még is vállaljuk a felelősséget. Pár szó, egy édes kis mosoly és már is beindul a csevej. Érdeklődő figyelemmel kisérjük a további történéseket. Várhatnak minket meglepő esetleg kecsektető fordulatok vagy ennek az ellenkezője. Nem szabad félni, mert akár egy jó barátot szerzel magad mellé vagy éppenséggel egy szeretőt. Szerelem, barátság, kaland, ismerős.. Ilyen ez, de minden egy köszönéssel kezdődik. A további mozzanatok a két személy érzelmi akaratától függ. Szóval meg kell gondolni jól, hogy kinek mondjuk azt, hogy szia.'

Pokoli mennyország (2014.04.15.)

~Pokoli mennyország~

Megjártam már a poklok tűzét,
De ott hagytam és azzal együtt minden el ég,
Az összes féltve őrzőtt emlék.

Minden sarkon várt a veszély,
De hajtott előre a szenvedély,
A vágyakozás az ùj élet felé,
A kiváncsiság, hogy megtudjam milyen az angyali lét.

De az ördög mindig bennem él,
Nem szabadulhatok meg tőle,
Mert vele együtt érkeztem erre a földre.

Most keresem a kettő közötti dimenziòt,
Ahol a világban nincs a rengeteg rosszakaró,
Már lassan elolvadt bennem a "Tavalyi hó".

Kiléptem a sötét barlangból,
Kiszabadultam a kínzó fogságból,
Több kell nekem a világosságból.

Kezembe vettem az írányítást,
Felfedeztem a sokszínű szivárványt,
Feldolgoztam a sok hibázást.

Sokan akartak ártani,
És ez sosem fog változni,
De mára már megtanultam hogyan kell kezelni!

Álomőrző (2014.04.13.)

~Álomőrző~

Az álmok nyugalmát őrizni kell, Mindenkinek jár egy csodálatos hely, Ahol bármit csinál senkit sem érdekel,
Itt megvalósítod a lehetetlent az életben.

Ha éjszaka rossz álom kerül a fejedbe, Felriadsz, kapkodod a levegőt megijedve, Nem érted, hogy miért történt ez veled, Majd félsz, nem jön fáradság a szemedre.

Reménykedve idővel lehunyod a szemed, Majd reggel mosollyal az orcádon ébredsz, Rájössz, hogy biztonságban volt a lelked,
És kellemes gondolatok jutnak eszedbe,
Mert az az álom fantasztikus lett.

Hibázás (2014.03.13.)

Hibázás

Az élet olykor döntés elé állít téged,
Van, hogy rossz, mert nem érted,
Jó dolgok történnek meg veled,
Majd úgy véled ez elveszett.

Ilyenkor a legnehezebb,
Úgy érzed nem könnyű felkelned,
Majd gondolsz egyet és döntesz,
Kicsit elhamarkodottan, de ez lesz.

Telnek a napok és nem érted,
Valami más lett,
A mosolyod elveszett,
A szemeid könnyeznek.

De az ember hibázik,
Aztán úgy dönt, helyesen cselekszik,
Majd lassacskán visszatekint,
Hát ha megváltozik.

Mindenre van megoldás,
Csak nem lehet túl sok hanyagolás,
Mert a végén túl késő lesz,
És tényleg eltűnik.

Döntések (2014.március 9.)

Döntések

Rengeteg ki nem mondott szó lappang a szívünkben, fejünkben. Lehetetlen elképzelések, meggondolatlan döntések. Van, aki könnyen talál megoldást a megoldhatatlan feladatokra. És van, aki segítségre vár, mert kétségbeejtőnek érzi a maga helyzetét. Amennyi emberfej, annyi elképzelés születik ezen a világon. Most két fajtát említenék meg. Az Optimista és a Pesszimista gondolkodású emberi személyiségek. Bár ezek között is ott rejlik a különc. Az aki épp ésszel mer gondolkodni és mindkettőt bátran beismeri. Ő tudja, hogy hibázhatunk, de azt is, hogy ki is tudjuk javítani. Olyan dolgokra vagyunk képesek, amikre nem is mernénk gondolni, mert félünk. Ez az út a megoldás sok mindenre. Nem éppen egy kilépkedett utca, de még válhat azzá. Csak sokan egy kis motivációra várunk és vágyunk. Ha az én utamat vennénk figyelembe, akkor én most a zavarodottság fokán helyezkedem el. Nem tudom eldönteni, hogy pozitív vagy negatív irányzat felé haladjon az elképzelésem és akaratom. Egy kicsit bevallom megingott a hajóm. Kétségek és egyben félelem vízére kerültem. Az az érzés támadt bennem egy pillanatra, hogy ismét kietlen szárazföldre küldenek. Pedig erről a hajóról nem akartam leszállni. Nem is értem, hogy miért jutott ilyen az eszembe, mert az utastársam sem akar leszállítatni. Talán túl sokszor küldtek már a szomorúság földjére. De ez a személy nem fogja engedni, hogy ez a kincs homok alá kerüljön. Meg sem fordult a fejében, hogy ilyesmi történhessen. Én hiszek ebben a férfiben és rájöttem, hogy még jobban mennyire szeretem. Kiteljesedett mára már bennem ez az érzelem. Emellett eme férfit nagyon is tisztelem. Kivívta magának, hogy még inkább becsüljem és megbízzak benne. Így bizonyára az optimista irányba haladok. Már nincs mi visszahúzna, nem látom, hogy félnem kéne. Egy öbölbe eveztünk, szerelem hullámain keresztül. Vasmacskát leeresztettük a kéken tündöklő tenger mélyébe, sziklák között vergődve. Furán szólva .. örökkön-örökké.

Valami közeleg.. (2014 január 26)

Valami közeleg..

A szeme, a mosolya, a kisugárzása,
A feneke, a külseje..
Valahogy mindene megfogott benne,
Nem tudom elmondani, hogy miért
De rég voltam így oda valakiért ..

Annyi minden történt egyetlen nap alatt,
Még csak egy hete, ha ismerem,
De még is van valami sejtésem,
Hogy úgy tűnik beleszerettem.

Ez még csak egy röpke szeszély?
Vagy netán tán egy hosszan tartó szenvedély?
Fejemből kiverni nem tudom,
Lefekvés előtt és után rá gondolok,
Előttem van, az mikor rám mosolyog.

Érzelmek.. Egyszerűen nem értjük őket,
Még is bennünk élnek,
Tengerek hullámai fednek be,
Szél ereje karol körbe,
Ebben rejlik a világ összes kincse.

Kérdem én, valós-e ő, e földtekén?

Kétely (2014.január 7)

Kétely

Csalogat a szenvedély,
Hívogat a veszély,
Szelíd hang, de még is mély.
Harmónia járja át a testem,
De még is feldúlt a lelkem.
Nem értelek, mondd miért,
miért nézel ismét felém?
Félszeg mosollyal mutatkozol,
Álarcba burkolva,
Ezzel merengést okozol számomra.
Megingattad a hosszas nyugalmam,
Te!Gyötrelmes Kétely!
Szövődményt hozol szívembe.
Nem értelek, mondd miért,
Miért nézel ismét felém?

(Zentai Renáta Zsuzsanna)