Egy átlagos, derűs őszi reggel,
Mikor a felhők közül kitör a napfény,
Megzavarja az alvó élőlényt.
Már álmatlanság gyötri,
És az álmát a nap végéig vissza sem nyeri,
Tudja, hogy fel kell kelnie,
És a való világba vissza kell lépnie,
Azt hinné, hogy egy újabb keserves nap,
De nem! Ez most más lesz,
Ma vége van a bánatnak,
Ideje a boldogságnak.
Unom már a sok sírást,
Hiányzik az állandó mosolygás.
(Z.R.Zs.)
Népszerű bejegyzések
-
Kézilabda A pálya a színpad, A játékosok a színészek, A labda egy eszköz, A kapu a szentély. Aki kívülről figyeli, Az nem teljesen ... -
Mindenkinek lehet jó élete, ha él benne az akarat és a reménység(e). Egy barátom magára tetováltatta a szövegemet az egyik versemből:... -
~Álomőrző~ Az álmok nyugalmát őrizni kell, Mindenkinek jár egy csodálatos hely, Ahol bármit csinál senkit sem érdekel, Itt megvalósíto... -
Elérkezett az a pillanat, hogy betöltötted a 19. életévedet. Nemrég még a 18.-on csodálkoztam, de az is már eltelt. Lassan rá kell jönnöm, h...
-
Egy számomra fontos embernek.. Sosem tudhatod mit hoz a jövő, Hogy milyen régi emlékeket hozhat elő, Lehet, hogy csak a gondolataid mer...
-
Belső démonok Egy lány áll a sötét erdő fái között, Hosszú fekete haját fújdogálja a szél, Úgy tűnik a körülötte lévő vadaktól kicsit sem ... -
Kórházban töltött napjaim.. Gyötrelmes, kínzó fájdalom hasít belém, Nyelni olyan, mintha kést döfnének a nyakamba, Beszédem hallatán vék...
-
Kétely Csalogat a szenvedély, Hívogat a veszély, Szelíd hang, de még is mély. Harmónia járja át a testem, De még is feldúlt a lelkem. ...
-
'Új személy..' 'Van amikor nem mi választjuk meg, hogy kivel, hol és mikor lépünk bármiféle kapcsolatba. Az embereket ide-oda ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése