Szorongást érzel a gyomrodban, szúr a szíved, gyomorgörcsöd van.. Félelem járja át a testedet, mert nem tudod, hogy mi a végzeted. Félünk a jövőtől, félünk attól, amiről nem tudunk semmit. De a reménynek itt is szerepe van, hiszen sosem tudhatjuk, hogy amitől tartunk az mi is valójában!
[Zentai Renáta Zsuzsanna]
A saját verseimet,irományaimat,rajzaimat szeretném bemutatni ezen az oldalon,remélem tetszeni fog :)
Népszerű bejegyzések
-
Kézilabda A pálya a színpad, A játékosok a színészek, A labda egy eszköz, A kapu a szentély. Aki kívülről figyeli, Az nem teljesen ...
-
Mindenkinek lehet jó élete, ha él benne az akarat és a reménység(e). Egy barátom magára tetováltatta a szövegemet az egyik versemből:...
-
~Álomőrző~ Az álmok nyugalmát őrizni kell, Mindenkinek jár egy csodálatos hely, Ahol bármit csinál senkit sem érdekel, Itt megvalósíto...
-
Elérkezett az a pillanat, hogy betöltötted a 19. életévedet. Nemrég még a 18.-on csodálkoztam, de az is már eltelt. Lassan rá kell jönnöm, h...
-
Egy számomra fontos embernek.. Sosem tudhatod mit hoz a jövő, Hogy milyen régi emlékeket hozhat elő, Lehet, hogy csak a gondolataid mer...
-
Belső démonok Egy lány áll a sötét erdő fái között, Hosszú fekete haját fújdogálja a szél, Úgy tűnik a körülötte lévő vadaktól kicsit sem ...
-
Kórházban töltött napjaim.. Gyötrelmes, kínzó fájdalom hasít belém, Nyelni olyan, mintha kést döfnének a nyakamba, Beszédem hallatán vék...
-
Kétely Csalogat a szenvedély, Hívogat a veszély, Szelíd hang, de még is mély. Harmónia járja át a testem, De még is feldúlt a lelkem. ...
-
'Új személy..' 'Van amikor nem mi választjuk meg, hogy kivel, hol és mikor lépünk bármiféle kapcsolatba. Az embereket ide-oda ...
2016. június 1., szerda
Tavaszi szellő (2016.03.10.)
Tavaszba átnyúló karokkal körbevett vidék,
Hajnalba ébredő madarak éneke ismét,
Szemembe sugárzó fénylő nap az égen,
Melegbe boruló évszak köszönt be végre.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)