Nővéremnek 2014.09.10.

Elérkezett az a pillanat, hogy betöltötted a 19. életévedet. Nemrég még a 18.-on csodálkoztam, de az is már eltelt. Lassan rá kell jönnöm, hogy minél gyorsabban növekedünk felfele. Egyre öregebbek vagyunk, de a mögöttünk hagyott éveket sosem feledem el. Egy kis időre külön válunk, de remélem megmarad a barátságunk emellett pedig az, hogy a nővérem vagy. Remélem most már többet fogunk kommunikálni facebookon vagy telefonon míg távol vagy, mert kíváncsi vagyok minden részletre, ami veled történik. Igen belépsz az egyetemi világba. Mennyit álmodoztunk róla és te végre eljutottál odáig. Gondoltad volna, hogy ilyen hamar bekövetkezik? Hát én nem. Nem olyan régen a Barbie-ainkkal, a hörcsögeinkkel játszadoztunk. A hajadat húztam vagy ritka esetben pusziltalak. Mennyiszer eljátszottad, hogy te meghaltál és én bármennyire is biztos voltam abban, hogy élsz, akkor is sírva fakadtam. Annyira szerettelek, szeretlek, hogy már csak a gondolata annak, hogy elveszítelek, az is könnyeket hoz a szemembe. Folyton anyáskodtál felettem, de tulajdonképpen inkább, minthogy azt lássam, hogy nem szeretsz. Sokszor kihasználtad, hogy te vagy az életembe az egyik legfontosabb, ezáltal az is, aki a legjobban fel tud húzni, vagy meg tud bántani. Ha úgy volt mindig kiálltunk egymás mellett, sokan mondták már rólunk, hogy milyen jó testvérek vagyunk. Hát vannak szempontok aminél teljesen igaz, de veszekedni is szoktunk. Nem látszik a korkülönbség, valahogy már rég utol értelek a korral külsőleg, akár belsőleg is. De igazán sosem fogunk felnőni.Mindig is ott lesz a gyermekkori csillogás a szemünkben. Egy komoly irányba vetted az utad, de biztosan megállod a helyed majd. Én hiszek benned és mindig is büszke voltam arra, hogy milyen okos, kreatív, ügyes, komoly és szórakoztató a nővérem. Nőj fel jobban és változz nyugodtan, de a rengeteg jó tulajdonságaidat sose feledd el és van egy dolog, ami örökre maradjon meg benned. A húgod vagyok és melletted állok jóban a rosszban, de főként Nagyon Szeretlek! A tested változik, de a lelkünk marad! Egymás nélkül sok mindent nem érnénk el. Becsülni kell, hogy olyan csodában részesülhettünk, hogy testvérek lehettünk/lehetünk!