Jövő (2016.02.04.)

Szorongást érzel a gyomrodban, szúr a szíved, gyomorgörcsöd van.. Félelem járja át a testedet, mert nem tudod, hogy mi a végzeted. Félünk a jövőtől, félünk attól, amiről nem tudunk semmit. De a reménynek itt is szerepe van, hiszen sosem tudhatjuk, hogy amitől tartunk az mi is valójában!

[Zentai Renáta Zsuzsanna]

Tavaszi szellő (2016.03.10.)

Tavaszba átnyúló karokkal körbevett vidék,
Hajnalba ébredő madarak éneke ismét,
Szemembe sugárzó fénylő nap az égen,
Melegbe boruló évszak köszönt be végre.

Mai generáció

Mai generáció

Hatalmas az emberi kíváncsiság, Káoszhoz vezet eme kiindulás, De természetünk szereti a kihívást. Hisz a tudás hatalma mámorító, De nem minden jó mi szívható, Képtelen is rá a mai generáció. Süllyedünk lefelé a leejtőn, Mint folyami patak a hegytetőn. A világ folyton változik, A tudomány elhalványodik. A fiatalok kocsmákba járnak, Új hely a Miki móka tárnak. Férfiak szemébe a mellek lebegnek, Verebek meg a tükör előtt remegnek. 13 éves ringyók kifestve járják az utcákat, Ahelyett, hogy filmezéssel töltenék a napjukat, Majd a szomszédok telefonon hívják az apjukat, Hogy tegyék helyre a ribanc lányukat. Kevesebb az értelmes fej, Álarcba burkolva lépünk fel, színészkedünk Mint egy élő színházban. Tömegekben rejtőzködünk, Értékeket mélyen elrejtjük. Hazugságra épülő szavak, Ne is várj többet ha nem adod magad, hiszed hogy őrültség ha különcnek tartanak, pedig lehet hogy egy született adottság Vagy. Születünk es halunk, Angyalként érkezünk, S ördögként távozunk.

2014.december 28

Ne akarj megérteni. Ne akarj olyan helyzetbe kerülni, amiből nem tudsz kimászni. Inkább nézd a küllemet, hisz sokszor mindig egyszerűbb, minthogy egy ember szívébe láss..

Az emberek megijednek az új dolgoktól vagy a komolynak ígérkezőről. Hisz nem ismerik vagy félő, hogy fájdalmat okozhat. De én úgy vagyok vele, hogy egyszer élünk. Hibázások sorban követik egymást, de minden ballépés előtt vagy után boldogság vár.
Nem akarok egy nap arra ébredni, hogy úgy érezzem nem éltem eléggé.
Nem akarok egy nap arra ébredni, hogy úgy érezzem túl öreg lettem.

Minden hívogató alkalmat ki kell használni vagy meg kell próbálni. Jobb azt mondani, hogy megteszem és nem sikerült, minthogy nem tudom mi lett volna, ha megkísérelem.
Ha valami iránt felcsillan a szemem, jobb szeretek megküzdeni érte, de ezt viszonzottan érzem a legjobbnak.
Nem szeretem az üres, haszontalan szavakat.
Nem szeretem feleslegesen koptatni a szám.
Nem szeretem, ha semmibe próbálnak venni.

Valyon..(2014.november 10.)

Valyon mi értelme van gondolkodni?
Mi értelme mindig az őrületbe kergetni önmagunkat?
Egyszerűbb lenne, ha az agyunk nem pörögne folyton.
Felesleges kételyek, felesleges gondok.

Boldog vagyok, de valami hiányzik..
Keresek, de nem találok..
Nem találom a kulcsot az őszinte mosolyom felé..
Elhagytam, de nem tudom hol..

Szeretném azt hinni, hogy minden rendben,
Mindig is jól forgattam a lapokat a kezemben,
De Joker helyett egyszerű kártyákat osztottam..
Egyszerű döntések, egyszerű érzések..

De vonzódom a mágiához, a varázslathoz,
Izgalommal teli életemhez,
Ami megvan, de mégsem teljes.
Kérlek hiány! Ments meg..
Szabadíts fel, hozd vissza a szárnyaim..!

Kíváncsiság (október 15. ).

Kíváncsiság

A tudás hatalma mámorító,
még sem szívhatjuk magunkba mindazt, ami jó.
Sokakért eljött már a kaszás,
mert bekopogtattak a végzet ajtaján.
Megkísérelték ezt a bűncselekményt,
mert kecsegtető volt ez az élmény.

Hatalmas az emberi kíváncsiság,
sokszor katasztrófához vezet eme felfogás,
de a természetünk szereti a kihívást.
Minden sarkon a veszély vár,
de inkább átküzdöm és megtanulom a hibázást,
minthogy értelmetlen fejjel vigyen el a halál.

(Zentai Renáta Zsuzsanna)

Nővéremnek 2014.09.10.

Elérkezett az a pillanat, hogy betöltötted a 19. életévedet. Nemrég még a 18.-on csodálkoztam, de az is már eltelt. Lassan rá kell jönnöm, hogy minél gyorsabban növekedünk felfele. Egyre öregebbek vagyunk, de a mögöttünk hagyott éveket sosem feledem el. Egy kis időre külön válunk, de remélem megmarad a barátságunk emellett pedig az, hogy a nővérem vagy. Remélem most már többet fogunk kommunikálni facebookon vagy telefonon míg távol vagy, mert kíváncsi vagyok minden részletre, ami veled történik. Igen belépsz az egyetemi világba. Mennyit álmodoztunk róla és te végre eljutottál odáig. Gondoltad volna, hogy ilyen hamar bekövetkezik? Hát én nem. Nem olyan régen a Barbie-ainkkal, a hörcsögeinkkel játszadoztunk. A hajadat húztam vagy ritka esetben pusziltalak. Mennyiszer eljátszottad, hogy te meghaltál és én bármennyire is biztos voltam abban, hogy élsz, akkor is sírva fakadtam. Annyira szerettelek, szeretlek, hogy már csak a gondolata annak, hogy elveszítelek, az is könnyeket hoz a szemembe. Folyton anyáskodtál felettem, de tulajdonképpen inkább, minthogy azt lássam, hogy nem szeretsz. Sokszor kihasználtad, hogy te vagy az életembe az egyik legfontosabb, ezáltal az is, aki a legjobban fel tud húzni, vagy meg tud bántani. Ha úgy volt mindig kiálltunk egymás mellett, sokan mondták már rólunk, hogy milyen jó testvérek vagyunk. Hát vannak szempontok aminél teljesen igaz, de veszekedni is szoktunk. Nem látszik a korkülönbség, valahogy már rég utol értelek a korral külsőleg, akár belsőleg is. De igazán sosem fogunk felnőni.Mindig is ott lesz a gyermekkori csillogás a szemünkben. Egy komoly irányba vetted az utad, de biztosan megállod a helyed majd. Én hiszek benned és mindig is büszke voltam arra, hogy milyen okos, kreatív, ügyes, komoly és szórakoztató a nővérem. Nőj fel jobban és változz nyugodtan, de a rengeteg jó tulajdonságaidat sose feledd el és van egy dolog, ami örökre maradjon meg benned. A húgod vagyok és melletted állok jóban a rosszban, de főként Nagyon Szeretlek! A tested változik, de a lelkünk marad! Egymás nélkül sok mindent nem érnénk el. Becsülni kell, hogy olyan csodában részesülhettünk, hogy testvérek lehettünk/lehetünk!